Születésnapi gondolatok az 57, a sport, a matematika és a művészet tükrében

Ma 57 éves lettem. Igen, ötvenhét. Az 57 jó szám, az 5 és 7 prímszámok, 57->12->3 szintén prímszám, 57=3x19, ahol a 19 szintén prím. 5 és 7 ikerprímek, ahogyan a 3 és az 5 is. Sőt a prímnégyes (“2,3,5,7”) nem is fordul elő többet a végtelenben sem, hiszen a 2 az egyetlen páros prímszám. Hogy létezik-e 4 valahol egymást követő prímszám... nem, hiszen már 3 sem lehet a 3,5,7 sorozaton kivül (ezt elég egyszerű belátni ;-) ).

Az 57 az a fajta szám, ami már nem próbál fiatalnak látszani, de még bőven érezheti magát “fiatalosnak” – olyan, mint egy régi, bevált és jól karbantartott túrabakancs: kívül kicsit karcos, kicsit elnyűtt, de belül úgy illeszkedik, ahogyan kell, néha azért tud törni is, de annak jó oka van. Ha felveszem, a világ egyből érthetőbb lesz.

Egy olyan különleges esemény történt velem 2025 nyarán, ami egészen mostanáig érlelődött bennem, ezért csak most írok róla.

Éppen egy sport szakmai anyaghoz gyűjtöttem anyagot, amikor szembejött velem egy fotó, az egyik cikk szerzője.

„Azta, mintha a nagyapám lenne! De mit keres itt?” A természet gyógyító erejéről, a növények és a környezet hatásáról idéztek tőle. Őshonos állatok, növények, kertművelés, mezőgazdaság, erdészet, vízgazdálkodás… ezernyi olyan téma, amely ma nagyon – sőt egyre – fontosabb. Mindezt a XX. század közepéről származó tanulmányokban, írásokban.

Mivel nagyon döbbenetes volt számomra a meg/felismerés ezért gyorsan utánanéztem, olvastam… és egy egészen új világ nyílt meg számomra! 

Somogyi Imre. Szűkebb körben ismertebb nevén „Kertmagyarország apostola”.

Amikor elolvastam az élettörténetét egyik ámulatból a másikba estem. Miért? Íme az "emlékezetem" róla.

1986 január 28-án a Space Shuttle Challenger katasztrófa nemcsak hét űrhajós életét követelte, hanem végérvényesen megmutatta, hogyan tud egy nagy rendszer és a politikai akarat a megbízott szakértői vélemény ellenében dönteni. A történet egyik kulcsfigurája Allan J. McDonald mérnök, aki megtette azt, amit a politikai ritkán szeret: nemet mondott.

A Challenger hét asztronautája a bátorság és a felfedezés szimbóluma marad. Allan J. McDonald pedig bizonyítéka annak, hogy a valódi hősiesség néha egy tárgyalóteremben vagy egy vitában jelenik meg, olyan kijelentésekkel, amiket nehéz kimondani:

„Nem biztonságos. Ne indítsuk el.”

Advent harmadik hetében (amely a "bátorság hete") egy olyan bátor tettről szeretnék írni, amely nekem nemcsak mint sportolónak, de mint matektanárnak és informatikusnak is nagyon példamutató. Szeretném, ha ez a példa számotokra is arról szólna, hogy kicsi lépésekkel és egy bátor döntéssel akár a világot is meg lehet változtatni!

A Linux és Linus Torvalds hogyan változtatta meg a világot egy bátor döntéssel és az elvekhez valórendíthetetlen hűséggel?

(Számomra a három szakmám kapcsolódik össze ebben a témában: az outdoor sport - a matematika - az informatika. Ahogyan a Jimi Hendrix cikkemben is írtam, a kitartás, az álhatatosság, a hűség soféle helyről jöhet és gyakran máshol jelenik meg az életben értékként. Keressétek ezeket a pillanatokat, akár az edzésekben és a nehéz helyzetekben!)