Az ember régóta cipel terheket. Előbb azért, mert muszáj volt, később azért, mert kíváncsi lett arra, meddig jut el velük - és hova jut önmagával. A hátizsák története ezért nem csupán vászonról, alumíniumvázról, derékpántról és modern szövetekről szól, hanem arról a szoros szövetségről is, amely ember, teher és út között születik. Mert a súly nem hazudik: rövid idő után pontosan megmutatja, mit választottunk, mire készültünk fel, és mennyi maradt bennünk, amikor már kényelmesebb volna letenni. Akár a hátunkon visszük, akár a lelkünkben.
A HÓRUCK szellemisége ugyanezt az ősi kérdést teszi fel: mit vagy hajlandó magaddal vinni, és meddig tudsz felelősséget vállalni érte? A következő történeti áttekintésből kiderül, hogyan lett a vállat vágó katonai málhazsákból anatómiai hordrendszer, a vaskeretből könnyű belső váz, a szükségből pedig sport, kaland és önismereti próba. Mert a hátizsák sokat változott az évszázadok során – az emelkedő azonban szerencsére ma is ugyanaz.
Nehézség: nehéz (1. nap: 7-10 km, 2. nap: 23-32, 3. nap: 10-16 km - többnyire nehéz terepen, akár szinte télies körülmények között).